"Nem akarok iskolába menni, már elegem van az egészből, én dolgozni akarok, nem pedig állandóan az iskola padban üldögélni és a logaritmus és társaival tervezgetni a következő randimat a témázaróban. "  Minden diák gondolata sulis pályafutása során.


Bizony ám, minden kedves diák így vélekedik az idő alatt amíg iskolába járással és tanulással tölti minden szabadidejét. Én ugyanezt mondogattam állandóan , elegem volt az állandó tanulásból és a mindennapi koránkelésből. Igazából még most is azon a véleményen vagyok hogy inkább dolgozok, mint iskolába járjak, de azért valljuk be , hiányoznak az iskolás évek, és nap mint nap eszembejutnak a vicces és szép emlékek az iskola falai között. Néha rámtör a hiányérzet és olyan szívesen tanulnék valamit, vagy pedig irogatnék a füzeteimbe, mint anno diákként.  Na de a mostani témám azok a vicces emlékek lesznek amelyek a középiskolás éveimet bearanyozták és amiért megérte minden reggel korán felkelni. 

Kipp kopp , kikopog:
Amikor olyan alkalom volt hogy valahova mennünk kellett, mondjuk egy másik terembe vagy a tanáriba, természetesen sosem egyedül mentünk. És a pillanat amikor elérkezel az ajtó elé és földbegyökerezik a lábad , és te nem tudod mit tegyél, de tudod hogy megkell tenned és kopognod kell mert óra alatt vagy és visszakell érned... És ilyenkor voltak azok a pillanatok hogy a barátaimmal sosem tudtuk eldönteni hogy ki beszéljen vagy ki kopogjon. " Te kopogsz, én beszélek " vagy " Te nyitod az ajtót és én beszélek "  és ezek a párpeszédek akár 5 percig és elszoktak tartani. Erről az eseményről mindig az a facebookos kép jut eszembe hogy " Te mond hogy szabit kérünk , a te hangod mélyebb " :D haha.

Kéretőzések:
9. osztály óta allandóan szokásunkká vált a 7. óráról való elkéretőzés, vagy ellógás. De tényleg rengetegszer, volt hogy egy héten 4-5 ször. És a négy év alatt mindig sikerült valami új dolgot kitalálnunk hogy sikeres legyen az elkéretőzés. Már az iskolába mindenki tudta kik vagyunk, és amikor a tanári előtt vártunk valamelyik tanárra, az első mondtatát mindig azzal kezdte hogy " Nem mentek sehová. " Gondoljátok ez ki fogott rajtunk? Dehogy. Már némelyik tanárral annyira jó viszonyt alakítottunk ki hogy ha 3-as nál jobb legyet írunk mindig elvoltunk engedve az óráiról. 

Helyfoglalás:
Reggelente amikor bementünk a terembe mindig a fal melletti padsorban ültünk. És reggeli rutinként egy halálosan komoly, vérre menő vitával indítottunk hogy melyikünk üljön belül, mert senki nem szeretett kívül ülni. Már elnézést, de egy ilyen komoly problémát amely meghatározza életem minden napjait , biztos hogy nem fogok szó nélkül hagyni, hiszen az élet komoly dolgai közé tartozik az is hogy milyen helyen ülök napi 5-6 órán keresztül. 

Cigizz ügyesen:
Minden egyes évem alatt, ugyanaz miatt a dolog miatt osztályfőnőki figyelmeztetést, még pedig a cigaretta miatt.  Minden szünetbe kilógni cigizni, és évente egyszer legalább lebuktunk. De utánna is ugyanúgy kimentünk,hát kit érdekelt hogy nem engedik meg?  Mi dohányosok vagyunk , kell az a cigi főleg egy kemény matek doga után amikor irtál két megerőltető sort, amibe még a kezed is belezsibbadt. Az órák alatti cigizéseket is megtudtuk párszor oldani, szokásunkhoz hívően bedobtuk a "megjött a menstruációm, kimehetek a mosdóba ? " dumát, ls ez idő alatt szépen elszívtunk egy laza kis cigit a mosdóba.  Szünetekben ha lusták voltunk , akkor is a mosdóba mentünk, de előtte mindig felderítettük a terepet hogy ki az aktuális ügyeletes az adott emeleten. Mert nem minden tanárnál tudtunk úgy cigizni hogy ne nyisson be a wc-be cigiellenőrzést tartani. 

Ünnepségek:
Megmondom őszintén, hogy talán nem is emlékszem olyan iskolai ünnepségre amin részt vettem volna. Általában mindig kaptunk az alkalmon hogy eltudjunk lógni a korábbi a buszra.Ám egyszer kicsit nehézkes volt a dolog, mert amikor lógtunk volna el, a főbejár előtt sorfalat állt az összes férfi tanár és tereltek minket vissza az ünnepségre. DE. Remek elménknek köszönhetően ügyesen kezeltük a dolgot, és azt mondtuk a titkárnőhőz kell mennünk papírokat intézni, és miközben elhagytuk a titkárságot, felturbózott üzemmódba kapcsolva, sprinteltünk is ki a hátsó ajtón megnem állva a buszmegállóig. 

Órai röhögések:
Az érzés amikor ránézel az idióta haverodra és látod hogy megszakad a röhögéstől, és akkor te próbálj meg komoly maradni..
Biztos hogy mindenki volt már abban a helyzetben hogy óra közepén valami baromságon úgy elkezdett röhögni hogy még egy hadsereg orosz katona sem tudta volna rábírni hogy hagyja abba. Nos igen, nálunk ez hetente legalább 5 ször előfordult. Jobb esetben négyszer. A legjobb az volt amikor a tanáron nevettünk, és mindig azt figyeltük hogy milyen szavakat ront el beszéd közben.  Sokszor fordult már elő hogy kinnt töltöttük az óra háromnegyed részét a terem előtt, mert képtelenek voltunk abba hagyni a nevetést. 

Lekéstük a buszt:
Szinte már kibérelt helye van ennek az alibinek az iskolások történelmi nagykönyvében. Aki busszal jár, könnyen használhatja indoknak, miért nem ment be az első órára, vagy miért késett el.  Mi ezt előszeretettel ki is használtuk. Igazából bementünk mi a normál járattal, de már majdnem az iskola elé érve valahogy egyetértésre hoztuk hogy nincs kedvünk bemenni az első órára mert éppen matek lesz. Így matek óra helyett előszeretettel látogattuk meg a közeli kínai üzleteket vagy éppenséggel beültünk valahova kajálni vagy pizzázni.  Vagy amikor éppen témazárót irtunk volna az első órán , és nem akartunk egyest kapni , akkor ezért nem mentünk be és mondtuk azt hogy késett a busz, vagy lekéstük az előzőt.

Legviccesebb emlékem:
Már most elkap a nevetés ha erre gondolok. Nem tudom már hányadik osztályban történt, de szerintem ez volt a legviccesebb. Angol órán az egyik osztálytársam, aki egész életében sosem tanult semmit és mindig egyeseket kapott, kitalálta hogy ő angolozni akar, de nincs otthon szótára. Így hát szegény jó tanulól és jószívű haveromat rávették arra lopjon el neki egy szótárat. Kínok kínja között nagy nehezen megcsinálta, amikor a tanár kiment a teremből gyorsan beledugta a táskájába, és egész órán szó nélkül lapult mint aki nem tett semmit,  és óra leszállította biztos helyen . Majd nemsokra rá páran elkezdték szivatni szegényt a tanár előtt, addig addig célozgattak amíg lebuktatták hogy ellopott egy szótárat. A tanár követelte vissza rögtön. Hát erre, mit csinált? Levett egy másikat sunyiban a polcról és úgy csinált mintha a régit hozta volna vissza.. Sosem felejtem el , mert napokat nevettünk ezen, és számomra mindig is vicces emlék marad.