A valóság azonban nem mese habbal, és a barátság extrákkal feltuningolva, a legroszabb rémálomba is átfordulhat, ahol már csak azt kérdezgeted magadtól hogy miért, miért MIÉRT mentem én ebbe bele? 

Hölgyeim és uraim, úgy döntöttem igen belevágok ebbe a rendkívül kényes témába, és megosztok veletek egy bizalmas történetet amiből remélem hogy tanulhattok. Figyelmeztetek minden kedves olvasót hogy eme bejegyzés részben tartalmazni fog szexuális megjegyzéseket, és a történet is lényegesen kötődik a szexhez. Tehát a mai téma a barátság extrákkal, ezt szeretném nektek kicsit kifilézni, a saját tapasztalataimat megosztani. Igazából úgy érzem megengedhetem hogy ilyen témákat is belevonjak a blogomba, hiszen végülis rólam szól és ez a történet is egy meghatározó és tanulságos esemény volt az életemben. Biztos hogy hallottátok már a "Barátság extrákkal" kifejezést, és merem állítani hogy sok ember kiváncsi rá hogy milyen lehet ez az egész dolog. És most el is kezdeném a történetemet nektek.

Hogyan kezdődött ez a kaland?
A párommal körülbelül másfél hónapot nem voltunk együtt, amiről még eddig nem igazán beszéltem , ez egy hosszú és felettébb részletes történet. A lényeg hogy én külön költöztem albérletbe, és ez idő volt egy jó barátom, egy bizonyos fiú barátom.Amikor elhagytam a páromat akkor teljesen kihalt bennem a szerelem, nem akartam tőle már semmit, és nem is gondoltam rá egyáltalán. Időközben ezzel a barátommal kialakult közöttünk egy szexuális kapcsolat. Megbeszéltük hogy barátok maradunk, és mindig számíthatunk majd egymásra, és teljesen érzelem mentessé tesszük ezt az egész dolgot. Tehát nem engedhetjük meg hogy bármiféle érzelem kialakuljon a barátságon kívül. Megmondom őszintén kellemes csalódás volt számomra amikor elég jól be is vállt ez az egész. Költözésem után nagyon nem éreztem jól magam egyedül, ezért az első pár hétben mindig nálam aludt. Lassan már ott tartott az egész hogy ő munkából hazafele hozzám jött, és nem pedig haza ment. Igazából még annyira nem is zavart akkor, csak az érdekelt hogy ne kelljen egyedül lennem. Tényleg jól éreztük magunkat így ahogy voltunk, nagyon sok hasonlóság volt köztünk, sok mindent csináltunk együtt, sok helyre együtt mentünk. De aztán valami megváltozott .

A komplikációk fellépése:
Pár hét elteltével kezdtem magam úgy érezi mintha nagyon szorulna az a hurok a nyakam körül. Úgy éreztem magam mintha megint elvárná tőlem azt valaki hogy mire az ember megjön addigra meleg kaja várja, én vásároljak mindig mindent, és én csináljak meg mindig mindent a házamban. Ezek nem voltak tulajdonképpen így soha kimondva, de voltak elég erős megjegyzések és utalások hogy én ezeket csináljam meg. Ez volt az egyik ok amiért nagyon szarul éreztem magam ebben az egészben. A másik probléma ott kezdődött amikor szex közben elhangzott egy olyan megjegyzls hogy " most szeretkezzünk egy kicsit ". Persze ez nem olyan gáz, de basszus, a szerelmesek szoktak szeretkezni nem? Az olyan emberek akik érzelmeken alapuló kapcsolatban vannak egymással. És ekkor valahogy nagyon kiborult nálam a bili, és én is teljesen másképp kezdtem viselkedni. Nem akartam már túlzottan ezt a közelséget, nem akartam hogy minden nap oda jöjjön hozzám. Hirtelen egyedül akartam lenni, tényleg túl soknak éreztem azt hogy nap mint nap valaki ott forog körülöttem és megint körbe kell ugráljak valakit. Nem akartam, elegem lett, de megbántani sem akartam mert  jó barátomnak tartottam ezeken kívül. A megjegyzése , a állandó közelsége, és a szemében tükröződő érzelmek voltak azok amik miatt tudtam hogy ennek ha folytatása lesz, akkor rohadtul előkell vennem a megbántalak verziót, mégha nem is akarom.  Ezeket igazából sosem tudtam elmondani neki, mert gyáva is voltam, és féltem hogy a barátságunk tönkre menne, bár ez történt, de ez majd később. 

Mi lett a végkifejlet?
Megmondom őszintén sosem volt elég bátorságom ahhoz oda álljak elé és azt mondjam hogy hagyjuk abba, vagy hogy most légyszi ne gyere egy pár napig mert egyedül szeretnék lenni.Úgy hogy mit csináltam? Hazudtam. Inkább kitaláltam azt hogy "bocsi ma mennem kell anyuékhoz , és nem leszek otthon" . És pláne hogy alig akarta megérteni. Akkor volt a durvaa amikor felajánlotta hogy " mit szólnál hozzá hozzá ha elmennék hozzád és befűtenék amíg te dolgozol? " Öhm. Mi a fasz? Na igen, az ilyeneken feltudom magam idegesíteni. Még is mit keresne ott addig amíg nem vagyok otthon? Bocsi, de nem ott laksz és ha nem vagyok otthon senki be nem megy a házamba. De persze ezt így nem mertem mondani, úgy hogy megint hazudtam. Aztán idővel a sok hazugságnak köszönhetően egyre többet tudtam egyedül lenni és nélkülözni a szexet a "legjobb barátommal", ami igazából nem volt vészes, még ha a szex jó is volt.  Az utóbbi pér hétben már nem nagyon jött, facebookon beszléltünk csak. Aztán amikor ismét úgy alakult az életem hogy egy milliódszoros esélyt kap a párom , akkor ő már nem is keresett. Ismét kapcsolatban voltam, de ő nem jelentkezett. Egyik ismerősőmtől tudtam meg hogy nagyon nem örült annak hogy ismét együtt vagyok a párommal, és hogy azóta nagyon rossz a kedve. Hát szép hogy ezt is mástól kellett megtudnom. Igazából nagyon rosszul esett hogy nem keresett , és nem is jelentkezett egyáltalán. Csak akkor beszéltünk ha véletlenszerűen találkoztunk valahol.

Mi történt a barátsággal?
Napjainkban már tényleg egyáltalán nem is beszélünk egymással. Néha néha amikor találkozunk pár szót beszélünk, de semmi több. Ő is mesél egy két dolgot, és én is . Igazából megmondom őszintén hogy kurva nagyot csalódtam benne, mert hatalmas szavakkal hangoztatta hogy akármi is legyen kettőnk között mindig a barátom lesz és mindig ott lesz nekem ha szükségem van rá. Erre meg mit tett? Amikor megtudta hogy I am relationship, akkor ő baszott rám nagyívben, és inkább magát sajnáltatta amiért nincs kivel kefélni, már elnézést a kifejezésért. Tehát mondhatom azt hogy kicsit kihasználva érzem magam? Igen mondhatom. Mert megint én voltam az aki egy bármiféle kapcsolatban is fontosabbnak tartotta a másikat. Én igazából teljesen végig tudtam csinálni úgy hogy nem volt bennem semmiféle érzelem. Elkülönítettem a szexet a barátságtól. De nem tudom ő benne mi zajlott le. Sokszor amikor belenéztem a szemébe úgy éreztem mintha valami rózsaszín ködben élne és kurvára többet akarna. De mondani sosem ezt mondta, de nem tudott hülyének nézni. A szexet kizárva az egészből ő számomra egy nagyon fontos ember volt, egy nagyon jó barát. És amikor ismét békülés történt köztem és a barátom között , akkor nagyon számítottam volna a támogatására, mivel ez egy olyan korszakom volt amikor úgy kellett engem a padlóról lapáttal összekaparni. És ő nem volt mellettem, eltűnt mint a kámfor. És fájt. Mai napig nagyon fáj hogy nem támogatott. Még ha nem is döntöttem helyesen, kellett volna hogy mellettem legyen és legalább megkérdezze min megyek keresztül. De nem tette. Csak csendben, szó nélkül, visszasem nézve kisétált az életemből. Igazából mostanra már úgy tesz mintha semmi nem történt volna, és jókedvűen próbál velem beszélgetni ha találkozunk, de nekem semmi sem olyan mint régen.Nem tudok már rá barátként nézni. 

Mi a tanulság ebből?
Az elején teljesen izgalmasnak találtam ezt az egész barátság extrákkal dolgot, mintha valami filmbe csöppentem volna, de aztán rájöttem hogy az összes probléma hatalmas lavinaként zúdúl a nyakamba, és nem igazán találtam kiutat a menekülésre. Bár én sikeresen és érzelem mentesen végig tudtam volna csinálni, de rájöttem hogy a másik fél nem. Nagyon sok mindenre rájöttem ez idő alatt, legfőképpen arra hogy a szex megváltoztatja az embereket. Teljesen másként fognak utánna rádnézni , másként fognak veled beszélni és viselkedni. Egy egész más képet fogsz formálni a szemükben, és hiába küzdesz ellene hogy ne így legyen, mert már megtörtént és nem tudod visszacsinálni. Tehát akármennyire is jó a barátság, a vége mindig szomorú és veszteséges lesz valamilyen formában. Valaki valakit úgy is elveszít, vagy valaki úgy is többet fog érezni. Nem szabad ilyen hibát véteni, ezt megtanultam én is. 

Miért mentem ebbe bele?
Tudjátok amikor hirtelen egyedül lettem , nem volt senkim. Öt év férfival együtt élés után, nagyon rossz volt hogy belepottyantam egy olyan életbe, mégha csak másfél hónapra is, hogy nincs aki mellettem fekszik, és nincs aki mellettem kel. Későn jöttem csak rá arra hogy ezzel az egész kalandommal én egyetlen embert próbáltam végig pótólni, még pedig a barátomat. Még ha ezt akkor nem is vettem észre, és nem is akartam belátni, ez így volt. Annyira felejteni akartam, hogy ezzel az egésszel egyre csak közelebb húztam magamhoz, és egyre jobban vele akartam lenni. Ez akkor tényleg nem volt a tudatomban, de nagyon sokszor éjszakánként amikor felkeltem azt hittem ő fekszik mellettem, és az ő nevét mondtam. Igazából azt mondom hogy nem bánom hogy ez megtörtént, mert nagyon sokat tanulhattam ebből, és rengeteg tapasztalatot szereztem, még ha nem jó értelemben, de akkor is. Mert az ember csak így tanulhat, ha végig jár egy bizonyos utat, ha át él különböző dolgokat.  Úgyhogy teljesen biztos vagyok hogy ez a barátság extrákkal dolog többet nem fog velem megtörténni. Ha úgy alakulna az életemben akkor mindig külön fogom tartani ezeket, és nem keverem a szexet a barátokkal. A szex az  szex, a barát az barát. Semmi vegyítés. 

Hát remélem hogy senki nem fog elitélni azért mert megosztottam egy ilyen pikáns és elég személy történetet, de úgy gondoltam hogy ez egy elég tanulságos esemény, és szerettem volna kicsit kiadni magamból, és átadni a tapasztalataimat.